2 - De mitől lessz festmény...
Hogyan kezdünk össze rakni egy képet.
Szándékosan nem használtam a festészet szót a címben, mert hát kezdő amatőr alkotóként, csak képet alkotunk,
ezt nem lehet még igazából festménynek nevezni, hiába ecsettel készült alkotásról van szó. Valahonnan másoltunk valamit. Lehet hogy egy oktató videót követtünk, vagy egy élő karaoki festésen vettünk rész, s bár tudom, hogy tutira jólsikerült alkotásokról van szó, és nagyon büszkék vagyunk rá. De, vajon önnállóan képes bárki is létrehozni ezekután egy komoly mindenszempontból felépített festményt? Nem!! Hidd el tudom! Én is autódidakta módon tanultam mindent, és minél több információra tettem szert, annál jobban éreztem, hogy egyre kevesebbet tudok. Egyre több hibát, hiányosságot fedeztem fel az elkészült képekben. Ezeket a sorokat nem azért írtam, hogy elekdvetlenítselek, hanem, hogy bíztassalak arra, amit igagazán szeretsz abba tegyél időt és energiát. Taluj! Miért is?
De most térjünk a lényegre! Már mindent eldöntötünk. Vagy is, hogy mit akarunk meg festeni, milyen alapra, milyen festékkel, milyen eszközökkel, akkor elkezdőthet a tényleges munka. Kezdőként az én kedvenc támám a tájkép volt. Azt is megmondom miért, mert nehéz elrontani, és rengeteg gyakorlási lehtőséget ad, a színkeverésre, a kompozicó gyakorlásra, ja és mindenüt ott van. Egy fát, egy virágot mindenüt találsz, és lássukbe, ha éppen pont nem olyan lett az a fa, mint ami kertedben van, akkorsem rója fel azt neked senki. A fa, az fa! Felismerhető? Igen! Akorr semmi gond. Festünk egy fát, esetleg már valmi kis háttár félét is teszünk oda. Rettentően büszke vagy rá. Lehetsz is, hiszen te alkottad. A legtöbben iddáig sem jutnak el, csak addig a kijelentésig, "ja, ilyent én is tudnék csinálni". Na jó akkor mutasd meg, mondanád, de már záporoznak is a kifogások, most nincs időm, nincshozzá festékem, majd holnap, stb... Szóval sorolhatnám hosszasan a kifogásokat, de most nem ez a cél. Egy a lényeg ez még nem festmény, csak egy baromira jól sikerült kép, amire nagyon büszke lehetsz. Jöhet a folytatás?
Egy festmény attól festmény, hogy pontosan ki van találva, pontosan meg van tervezve, meg van szerkesztve. De mit kell egy tájképen szerkeszteni? Ritkán találni olyan tájrészletet, ami változtatás nélkül jól mutat a vásznon, vagy kifogástalanul tetszene nekünk. Van, hogy veszünk el belőle, vagy teszünk hozzá. Mert az a bokor ott nem tetszik, vagy az a virág nagyon tetszik és itt pont van neki egy jó kis hely, és így elkezdjük rendezgetni a tájképi elemeket. Sokszor nem is tudatosan, csak úgy spontán. De van, hogy éppen most nincs idő festegetni, de megláttam egy jó kis témát, és már jöhet is a modern élet csodálatos dolga, a gyors vázlat, vagy is a fotózás. Tíz, húsz kép a telefonba, mehetünk is tovább! Majd otthon kiválogatom, mi is tetszik belőle, aztán majd azt rá teszem a képemre. Ez már kezd festménnyé alakulni! Tudatos tervezés, tudatos komponálás. Ez tetszik, ez nem. Ezt bele illesztem a képbe, ezt elhagyom rólla. Ezt kicsit módosítom, hogy azt mutassa, amit én akarok mutatni, és így tovább. Ebből lesz a kompozíció. Később erről is írok majd! Most menjünk tovább! Hogy mi jön ezek után?
Hát, a várva várt festés. Na, álljunk csak meg egy kicsit! Még el kell dönteni mekkora is legyen ez a kép. Kicsi, nagy, közepes? Milyen legyen az alakja? Négyzet, kör, ovális, téglalap, ez utóbbi kettő álló vagy fekvő formátumú? Mert, ha csak egyetlen fát és az ajnövényzetét szeretnénk megfesteni, akkor valószínű, hogy az álló téglap forma jobban megfelelne neki. De, ha nagyobb részletet szeretnék festeni, lehet, hogy a hosszabb téglalap forma kellene, vagyis nyújtottabb (panoráma) képet fogunk festeni. Erre nincs pontos szabály. Szabály csak az elrendezére van. Ezek azok a láthatatlan dolgok amitől a kép festmény lesz. Ilyen szabály a harmadolás, vagy aranymetszés, a kettő nem ugyan az csak nagyon hasonló. A horizont szabálya, amely lehet látható vagy rejtet. Aztán még ott vannak a kopozíciós szabályok, amely egy külön bejegyzés témája lessz majd. No meg a perspektíva szabálya, amitől a kép háromdimenziós lesz. Mennyi, mennyi tudni való, és az ecset még mindég pihen. De van még egy átgondolandó témakör! Tudod mi az?
Ez pedig nem más, mint maga a festés. Nem, még nem nyúlunk az ecsetért, az még mindég pihen! Most kell eldönteni milyen stílusban, milyen módszerrel festjük meg a képet. Milyen eszközöket használunk fel? Milyen színekkel fessünk? Mekkora ecseteket használjunk? Mi mást használhatunk még? Mennyi időt akarunk erre a képre szánni? Ezek mind, mind olyan tényezők, kérdések, amik a végeredményt befolyásolják, és hát ugye, a végeredmény az, ami számít. Ezek a dolgok kezdőként még elég bonyolultnak tűnnek, és az is lehet, hogy hosszú töprengésekre addnak okot, de a gyakorlotabb alkotók már rutinból tudják, hogy mit, mivel, mire. Van egy jó hírem! Ha már ez mind meg van, jöhet a várva várt festés. Ecsetre fel! De hol is kezdjem??
Ez lesz a következő blogbejegyzésem témája. Tarts velem te is! Érdekel a téma, kattins a folytatás gomra és ovass tovább!
Teszenek az írások?
Iratkozz fel az olvasók táborába, hogy ne maradj le a következő bejegyzésről.
Ezt a lap tetején lévő linkre kattintva megteheted.
Tetszet ez a cikk! Kérlek írj egy rövid értékelést a hozzászólás rovatba!
Köszönöm
Itt olvashatsz a további írásokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm a hzzászólásodat. Legyen további szép napod!